BÁNTALMAZÓ FÉRFIAK
Jellemző forgatókönyvek és dinamikák
Hölgyem!
Szeretném, ha elképzelné azt a szívmelengető jelenetet, amikor az Önnek udvarló, jóképű, szellemes és figyelmes férfival meghitten randevúzik egy kellemes étteremben. Egy szeparálható boxban ülnek, különleges borokat és ínycsiklandó ételeket ízlelnek. Ugye, nem bánná, ha ebből a fantáziaképből valóság lenne? Kérdés azonban, hogy az idill közben szemet szúrnának-e azok az apró momentumok, amelyek látszólag csekély jelentőséggel bírnak. Ön eredetileg más helyszínt javasolt, ám a férfi addig győzködte, amíg be nem adta a derekát. Az időpontot szintén többször kellett módosítani, és mindig azért, mert ő az utolsó pillanatban felhívta, hogy közölje (persze erősen bűnbánó hangon, sűrűn elnézést kérve): valami halaszthatatlan dolog jött közbe. Valószínűleg annak se tulajdonítana fontosságot, hogy Ön az ablak melletti asztalnál foglalt volna helyet, de partnere nyomására („odanézz, azt a boxot a magunkfajta turbékoló pároknak találták ki”, vagy: „az a másik hely alkalmasabbnak tűnik, hogy semmi ne vonja el a figyelmünket egymásról”) végül csak asztalt cseréltek. És micsoda kedvességre utal, hogy amíg a mosdóban még egy utolsót igazít sminkjén, még ételt is rendel Önnek.
Gondolná, hogy sok olyan nő elbeszélése kezdődik hasonlóan, akiket később párja érzelmileg és/vagy fizikailag bántalmazott? Nem hiszi? Pedig ez az igazság. Magyarországon még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a lányok felkészítésére, hogy ki tudják szűrni azokat az árulkodó jeleket, amelyek valószínűsítik, hogy a kapcsolat a „mézeshetek” rövid és boldogító időszaka után a lelki rabszolgaság keserves és elnyomó gyakorlatával fog folytatódni.
Az uralkodásra törő férfi szeme előtt mindvégig egyetlen cél lebeg: leigázni, kiszolgáltatott helyzetbe hozni a nőt. Így később az történik, amit ő akar. A betanított másik pedig fokozatosan függő helyzetbe kerül, feladja önmagát -- érzéseit, véleményét, értékrendjét, egy szóval egész identitását. Nem kell megveszekedett feministának lenni hozzá, hogy lássuk: manapság a nők még mindig komoly diszkrimináció áldozatai. A kizsákmányoló férfi malmára hajtja a vizet az a gyakorlat, amely az azonos munkakörben dolgozó nőnek kevesebb fizetést ad; amely a parlamenti képviselőnőket csak üdítő kivételként ülteti az Országgyűlés padsoraiba; amely megengedi, hogy férfitársaságok gúnyos élcelődéseinek céltáblája legyen az a pár, ahol nem a nő marad otthon az újszülöttel; amely nem ütközik meg azon, hogy közös számla nyitásakor a banki ügyintéző végig a férfi felé fordulva magyaráz. A nőket nem csak az esetlegesen „tradicionális értékeket valló” származási családjuk, de az egész társadalmat, annak minden szegmensét átható szexizmus is előkészíti arra a másodhegedűs – vagy durvábban fogalmazva – cseléd-szerepre, amely kapóra jön a leuraló pasinak.
MANŐVEREK A KAPCSOLAT KEZDETÉN
A kapcsolat kezdetén a férfi lépései a nő bizalmát és gyors elköteleződését hivatottak elősegíteni. Ezért él a kifárasztásos taktika (véget nem érő találkák és telefonbeszélgetések) és más „elsöprő” manőverek eszközével. Már a második, harmadik alkalommal felvetheti a házasodás vagy a gyerekvállalás témáját. A nő persze levegő után kapkod, gyors neki a tempó, de hát mit lehet tenni? A pasi szenvedélyes, és ráadásul szenvedélye középpontjában ő áll. Lehet erre nemet mondani? Ráadásul végre egy férfi, aki hagyja beszélni, figyel rá, kérdezi, aminek hatására úgy, és olyan sebességgel nyílik meg, mint még soha azelőtt. Ne legyen illúziója, hölgyem! Ez is a rafinált húzások egyike. A bizalmas információk nem csupán a kötődést erősítik, de nagyszámú tudnivalóhoz juttatják a leuraló férfit. Az összes vágyának, múltja rejtegetett bűneinek és érzékeny pontjainak ismeretében készen áll arra, hogy később ott támadjon, ahol az Önnek a legjobban fáj. Evvel kénye-kedve szerint manipulálhatja, a megfelelő bókokkal halmozza el, ha úgy táncol, ahogy ő fütyül, vagy magába rúg, ha keresztülhúzza számításait.
MÁS, JÓL BEVÁLT STRATÉGIÁK
Meglepő, hogy a bántalmazó férfi milyen kevés eszközzel milyen hatékonyan éri el, hogy párja fokozatosan alávesse magát akaratának. Nézzünk néhány örökzöld darabot az arzenálból:
elszigetelés: a leuraló férfi addig ügyködik, amíg teljesen kiszakítja Önt családi és baráti köréből. Ilyenkor vagy mézes-mázas szavakkal („Nem bírom ki, ha nem vagy mellettem”), vagy fenyegetésekkel („Én is elmegyek itthonról, de abban nem sok köszönet lesz”) operál. Lehet, hogy mindenhova Önnel tart, és nyilvánosan megalázza magát, vagy modortalan és bántó megjegyzéseivel magára haragítja az Önhöz közel álló személyeket. A lényeg azonos. Elszakítja Önt azoktól a külső forrásaitól, akik megtörnék az ő egyeduralmát, és vissza tudnák adni önbizalmát, amelytől párja módszeresen megfosztotta.
"Bizonytalanságban tartás":
Egyszer dícsérik, akár nyilvánvaló indok nélkül, másszor lehordják, és elmondják mindennek (öreg, nem kívánatos, házsártos akarnok, lehetetlen, ügyetlen, buta, stb.) Nem ritka az sem, hogy barátja vagy férje féltékennyé kívánja tenni Önt, és áradozik egyik barátnőjéről, esetleg feltűnő módon flörtöl és teszi a szépet családja valamely nőtagjának. Ha bedől ennek a trükknek, a pasi már a beidomítás előrehaladott fázisában tart, és röhög a markába. Elérte, hogy Ön megtiszteltetésnek vegye, hogy ő egy ilyen „rangon aluli” partner mellett kötött ki. A manőver segítségével nyomatékosítja, hogy nála van a kontroll, ő diktálja a játékszabályokat, és akkor vet véget kapcsolatuknak, amikor azt jónak látja
"Az egyenlőtlenségek beadagolása":
Szép lassan hozzászoktatja, hogy minden percével és forintjával kapcsolatban elszámolással tartozik neki. A keserű pirulát itt is legtöbbször édes bevonattal látja el a körmönfont cselszövő, ami segít, hogy Ön akár még hálás is legyen, amiért lenyelheti azt. Variációk: ő csak érdeklődik; nem bírja ki, hogy ne tudjon minden percéről, amelyet nem Önnel tölt; jobb lenne, ha ugyanúgy elhanyagolná, mint az előző pasija? Mindeközben természetesen gondosan ügyel rá, hogy bebetonozza és normává tegye az egyenlőtlenségeket. Ha maga hozza szóba az ő szabadidejét vagy pénzköltését, kikel magából, megsértődik, megbünteti, megvonja a szexet, esetleg bűntudatot kelt Önben – vérmérséklettől és fantáziától függően.
„Csókos ütközetek”:
A hálószoba ideális terep a leuraló férfi számára, hogy magára erőltesse akaratát. Ne aggódjon, nem is fog kihagyni ekkora ziccert! Addig munkálkodik, amíg az Ön számára kellemetlen tevékenységek megtételére kényszeríti (pl. orális, anális szex; közösülés, amikor Ön beteg vagy fáradt; az intim együttlétek kamerázása, stb.) Ön belemegy, hisz társadalmunkban elfogadott alapvetés, hogy a férfinek folyton szex kell, a nő pedig jobban teszi, ha kiszolgálja ezt az igényét. Próbáljon csak tiltakozni, maga lesz a merev, konzervatív, frigid, önző partner, aki útjába áll a meghitt pásztoróráknak. (Ez amúgy szintén a bántalmazó tipikus reakciója – mindenért magát terheli a felelősség, legfőképp azért, ha valamit kifogásol párja megnyilvánulásában. Ön túl érzékeny, ha szóvá teszi, hogy megint megalázta, és hálátlan, hogy nem értékeli, hogy mindenhova elkíséri. Ha a felelősség áttolása nem kivitelezhető, jön saját tettének elbagatellizálása vagy a látszólagos bűnbánat, amit kis kihagyás után a régi, parancsuralmi rendszer továbbvitele követ.)
"Megőrjítés":
Odáig is elmehet párja, hogy összezavarja emlékezőképességét. Sportot űz abból, hogy megváltoztatja bizonyos tárgyak helyét a lakásban, majd azt mondja, hogy azok mindig is ott voltak. Múltbeli eseményeket tagad le vagy ír át oly módon, hogy Ön végül attól tart, hogy eszét vesztette. Még egy változás, ami biztosítja számára a fölérendelt pozíciót, és a látszólagos jogalapot az Ön irányítására.
JÓ TANÁCSOK POTENCIÁLIS ÁLDOZATOK SZÁMÁRA:
A leuraló pasik kiszűrésének legfontosabb előfeltétele, hogy képes legyen hallgatni megérzéseire. Bármely apró momentum, amely arra enged következtetni, hogy a férfi nem egyenlő felek közötti viszonyban gondolkodik, legyen figyelmeztető jel. Emlékeztesse magát, hogy joga van a kapcsolaton belüli kölcsönösséghez, és a bizalmon alapuló odafigyeléshez. Minden, ami ennél kevesebb, az valamilyen formában az Ön kizsákmányolásáról szól. Úgy tesztelheti ezt a tételt, ha időről időre megvizsgálja, hogy amit a pasi tett Önnel, az fordított esetben (azaz, ha Ön tenne hasonlót) hogyan sülne el? Amennyiben párja ezt rossz szemmel nézné, és megbüntetné magát, kezdjen el erősen gyanakodni.
Jól teszi, ha lassít, és időt hagy magának, mielőtt végleg rábólintana a kapcsolatra. A leuraló pasi mindent meg fog tenni, hogy gyorsítsa az eseményeket, de jobb az elővigyázatosság. Minél több időt és energiát fektet az ilyen viszonyba, annál nagyobb a veszélye, hogy önbizalmának, pszichés és fizikai jóllétének sérülésével kell fizetnie érte.
Különösen kiélezett élethelyzetekben, mint amilyen a válás vagy valamely közeli hozzátartozó elvesztése, fokozott óvatosságra van szükség. Ezekben a szituációkban könnyebben fogadunk el olyan partnert, aki segít levenni vállunkról a magány és szomorúság terhét, ezért kevésbé fontoljuk meg választásainkat. Ugyanez érvényes Önre, ha egyedülálló anyaként neveli gyermekeit. Végül, körültekintően mérlegelje döntését akkor is, ha különösen önalávető vagy ellenkezőleg, hangsúlyozottan emancipált, modern nőnek nevelték szülei. Előbbi esetben nagyobb a valószínűsége, hogy természetesként fogadja el a férfi irányító szerepét, utóbbiban pedig az, hogy olyannyira biztos a dolgában, hogy a bántalmazó pont a túlzott magabiztossága által elaltatott gyanakvásából kovácsol előnyt.
Remélem, hogy cikkemmel sikerült érzékeltetnem, hogy annak a bizonyos első éttermi randinak mekkora a tétje. Vigasz viszont, hogy a bántalmazók „bekerítési taktikái” meg- és kiismerhetők. Ha a fent ismertetett jelek valamelyikét észleli, -- lehet bármilyen finom az étel, jóképű a férfi vagy meghitt az együttlét az elszeparált asztalnál – ne habozzon sokáig. Sok-sok fájdalmas órától kíméli meg magát.
