Ez a bonyolult tünetegyüttes leginkább azoknál jelentkezik, akik főként emberekkel foglalkoznak, segítő foglalkozásúak és rendkívüli feladatvégzésük közben fontos a kommunikáció, mint például az orvosoknál, ápolóknál vagy éppen a pedagógusoknál. Manapság azonban sokkal inkább kiszélesedett az a kör, akiket elérhet ez a szindróma.

A kiégés tünetei

Megkülönböztethetünk testi és lelki tüneteket is. Testileg a pszichoszomatikus megbetegedések mellett alvászavarok, krónikus fáradtság és alvászavar is kísérheti a kiégés szindróma állapotát. Lelki értelemben is nagyon sokféle tünet jelenhet meg akár egymással párhuzamosan is, mint például türelmetlenség, ingerlékenység, szakmai értelemben vett önértékelési zavarok, szorongás, depresszió, cinizmus vagy az emberi kapcsolatok megromlása.

A kiégéshez vezető út

A szindróma kialakulásának több fázisa van, amelynek akár minden lépésén áteshetünk életünk során:

1. Idealizmus – lelkesen, adott esetben túlzottan nagy lendülettel vetjük bele magukat a munkába, gyakorlatilag idealizáljuk a munkát.
2. Realizmus – bizonyos helyzetekben az előző szakasz még fokozódhat, ilyenkor még kreatívan végezzük a munkánkat
3. Stagnálás – ebben a szakaszban már nem emelkedik a hatékonyság, a lelkesedés és a háttértámogatás is alábbhagy
4. Frusztráció – egyre közelebb kerülünk a kiégéshez. Mivel egyre nagyobb a bizonyítási kényszer lehet ilyenkor úrrá rajtunk, a társas kapcsolatok is egyre inkább háttérbe szorulhatnak, mert az életünk jó részét a munka teszi ki. A magánélet beszűkülése miatt feltöltődni nem tudunk, ami egyenesen arányosan jelentkezik a munkahelyi kapcsolatokban jelentkező negatív megnyilvánulásokban.
5. Apátia – Elért a burn out szindróma! Ebben a szakaszban tulajdonképpen már „semmi se jó”. Se a munkatársakkal, se az ügyfelekkel, kliensekkel nem találjuk a hangot, és gyakorlatilag esélyét sem látjuk annak, hogy a közeljövőben javulásnak indulhat a munkahelyi létünk. Kiégtünk.