2013. okt 21.

Psy-chológia

írta: PszichológusKeresőHU

Nemrég végignéztem Psy Gangnam style című slágerét és ijedtemben sikítva rácsaptam a laptopom fedelét. Mi ez a szenny, kérdeztem az ablakon kibámulva, nyilvánvalóan túlzó drámaisággal. És pláne miért haladta meg a nézettsége az 1 milliárdot. Kicsit elgondolkoztam rajta, íme:

Az evolúciós pszichológiától és a memetikától közelítettem meg a témát, kicsit távolról. A nőstények az állatoknál (is) eszközként használják a szexet arra, hogy a legjobb génállományú utóduk szülessen a legrátermettebb hímtől. A többi hím nem nagyon adja tovább a génjeit. A gén egy biológiai információhordozó, aminek semmi más dolga nincs, mint jelen lenni és elterjedni a világban önmaga lemásolásával. Ezek a gének versengenek egymással. Például egy kék és egy barna szemért felelős génszekvencia közül az lesz jelen az utódban, amelyik domináns. (a barna) Az evolúció ezen anyagok másolódásának és mutációjának folyamata. Régóta tudjuk, hogy az evolúció nem egy élőlény, hanem a gének érdekében működik. A gén terjedése érdekében akár az azt hordozó élőlényt is képes feláldozni, lásd a hímek rivalizációs harcai vagy a pisztrángok szaporodási szokásai.

Mérő László szerint az a felfedezés, hogy az életet (élőlény) élettelen dolgok (gén) csoportosulása és folyamatos változása adja, azért fontos, mert nem csak a biológiára igaz, hanem gyakorlatilag minden másra is. Ami a biológiában a gén, az a gondolkozásban a mém.

* A mém szó Richard Dawkins nyelvújítása a miméma (utánzás) szóból, amelyet 1976-ban publikált The selfish gene (Az önző gén) című könyvében. Ez olyan név, írta Dawkins, ami „a kulturális átadás egységének vagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza”. Dawkins felvetette annak lehetőségét, hogy az evolúció-elmélet kiterjeszthető a kultúra elemeire is. Így a „gén” analógiájára megalkotta a mém szót, amelyekkel a kultúra feltételezett, másolható és másolódó alapegységeit jelölte. WIKI

Blackmore szerint a mém egy információs egység, amely ugyanúgy másolódni szeretne, mint a gén. Tehát kiterjeszti az önmagukat másoló információs egység fogalmát a génről a mémre. A gén egy mém, vagyis egy olyan információegység, ami a legkisebb változással szeretné magát lemásolni minél többször. A mém lehet egy gondolat, mondat, kép, dal, vicc, de a mém lehet egy viselkedési szokás vagy akár komplett stílus is. Lassan terjedő és sokáig fennmaradó mém a hagyomány, a gyors lefolyású mémhullám a divat. Összességében bármit mémnek lehet tekinteni, amit utánzással lehet másolni.

Az állatok majdnem minden viselkedése a génállomány sikeres örökítését szolgálja. Az emberi fajnál a génörökítés már nem központi feladat, hanem inkább alapszolgáltatás, és miután az ember amúgy is egy szellemi önkifejező lény, a gén mellett egyre nagyobb szerephez jut a szellemi ember életében a mém. Windows felhasználók kedvéért: az állatoknál az a lényeg, hogy egy hímnek minél több utódja legyen ezzel terjesztve a saját génállományát. Az embereknél legalább olyan fontos, hogy ne csak a géneket, hanem a mémeket is terjesszék. Amikor beszélgetsz: mémeket cserélsz, amikor tanulsz, blogolsz, cikket írsz, likeolsz, egy bizonyos stílusban öltözködsz, tehát szinte bármit csinálsz, aminek köze van a kultúrához, vagy a gondolkodáshoz mémeket szelektálsz, fogadsz el és terjesztesz.

Tehát amikor egy szórakozó helyen egy halom fiatal táncol a bevezetőben említett förtelemre, oly módon, mint a zenés kisvideóban a koreai fiatalember, akkor ki lehet jelenteni, hogy a Gangnam mém sikeresen elterjedt.

*mémoid: Olyan személy, "akinek viselkedését annyira erősen befolyásolja egy mém, hogy saját túlélése lényegtelenné válik számára." (Henson) (Mint például: kamikázék, siíta terroristák, Jim Jones követői, minden katonai alkalmazott.) A gazdák és a mémbotok nem szükségszerűen mémoidok. (auto-toxikus, exo-toxikus)

Dawkins Önző gén című könyve azonban felhívja a figyelmet a gének legfontosabb tulajdonságára. A mémek is pont annyira önzőek, mint a gének. Ez azt jelenti, hogy a mémeket is pusztán a terjedésük élteti. Tehát nem csak a júzereket akarják szórakoztatni, hanem főleg terjedni akarnak. A szórakoztatás csak egy olyan szívesség, amit a terjesztésért cserébe kapsz. Nézzük egy példát a mémek terjedésére és a cserébe adott előnyökre, amit Dawnkins említ a könyvében. A baseball sapka óriási kulturális mém. Nem mindegy hogy, hogy merre fordítod, mert 30 fokonkénti elforgatással más információt közölsz magadról. Ha hátra, akkor deszkás vagy, ha előre, akkor postás vagy, ha oldalra, akkor rapper vagy, ha előre-oldalra, akkor Fluor Tomi vagy. Az emberiség szempontjából teljesen hasztalan viselkedés, az egyén számára önkifejezés, de ha a mém szempontjából nézzük, akkor a két különböző viselet, két mém harca.

Akkor most én irányítom a mémjeimet, vagy azok engem? Kicsit megijedtünk, de eddig nincs semmi baj. Kikerültünk a világegyetem középpontjáról, a gén/mém pedig a helyünkre lépett. A probléma akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy nem mindig az a mém terjed a legjobban, ami az emberiség szempontjából a legjobb, hanem az, ami a mémek szempontjából valahogy kiemelkedő. Csak egy példa: a Buddhizmus nagyjából építő jellegű mémrendszer, hiszen a szeretetre és az elfogadásra buzdít. A Gangnam style arra buzdít, hogy táncolj úgy, mint egy idióta, viszont lazán lenyomta a maga egymilliárd júzerével a buddhistákat (500M), a protestánsokat (800M) és a hindukat is (841 M).

A Gangnam style klipp egy tudományos alapra épülő, fókuszcsoportokkal tesztelt, pszichológiai trükkökkel tudatosan meghegesztett alkotás. Érzelmi manipulációt és tudatalatti ingereket használ, mellesleg zseniálisan. Én csak azt sajnálom, hogy ezeket a dolgokat miért nem építő jellegű mémekhez használjuk.

Mik a sikeres mémterjesztés eszközei? Jelen esetben egy fülbemászó populáris dallam, egy sztereotipikus ázsiai, aki hülyét csinál magából. Egy mém mindig sikeresebben terjed csoportosan, ugyanúgy, mint a gén. A klipp tele van sztereotíp mémmel, ami ugye mindig vicces. Coker szerint a videó egy pulzáló érzelmi hullámvasút, hiszen rövid vágásokkal cserélődnek a groteszk, megindító és vicces jelenetek. A 80-as évek óta tudják a filmekészítők, hogy a gyors vágókép úgy hat a nézőre, hogy sokkolja a frontális lebenyét, mert túl sok információt kell feldolgoznia. A száj kinyílik, a pupilla tágul. Az információ akadály nélkül vésődik a koponyába. Ezt még megfűszerezi azzal a hatással, amit a horror filmesek használnak: érzelmi diszkonfort, öröm, érzelmi diszkonfront öröm ciklicitás. Ezek mellett persze még millió más tényező is lehet a magyarázat. Én személy szerint látni akartam, hogy mit tud az a videó, aminek ekkora látogatottsága van. Sokan láthatták ezt az egyentáncot egy szórakozóhelyen és nehogy a csoportperemre kerüljenek, felzárkóztak.

A kultúra akkor gyakorlatilag csak a mémfertőzés mintázata? Döntsétek el ti, de előbb nézzük meg, hogy az általam leírt mémek milyen mémekkel ütköznek vagy hasonulnak a Ti fejetekben. Nem értesz egyet? Én sem mindennel, de gondolkodjunk róla és csiszoljuk tovább. Commenteld a mémed!