Interakció közben folyamatosan megállapításokat teszünk a másikról

A kutatások szerint a számítógépen keresztül folytatott kommunikáció ugyanazokat az agyi területeket mozgósítja, mint a közösségi oldalakon történő. Ezen területek feladata, hogy megállapításokat tegyenek más személyekről. Mikor interakcióba kerülünk másokkal, automatikusan következtetéseket vonunk le, úgy, hogy akár nem is vagyunk tudatában. Azon töprengünk, mit gondolnak rólunk, mit jelentenek a gesztusaik, mik a szándékaik és hasonlók. Ez a hajlam teszi olyan nélkülözhetetlenné a társas kapcsolatokat.

A személyes találkozókkor az agyi aktivitás erősebb

A személyes találkozók teljesebb érzelmi részvételt igényelnek, mint a számítógépen keresztül történő interakciók. Az agy aktivációja is erősebb az előbbi esetén. Ennek oka, hogy a személyes találkozók alkalmával nem tudjuk szabályozni az interakció folyamatába való bevonódásunkat: a működésbe lépő agyi területek automatikusan beindulnak. Így talán nem is vagyunk tudatában, miért tűnik könnyebbnek egy komputeren keresztül kommunikálni – kiváltképp, amikor fáradtak vagy kimerültek vagyunk –, az ok azonban egyértelmű: az utóbbi esetben nincs szükség kognitív vagy érzelmi bevonódásra, ami sokkal könnyebbé teszi a dolgunkat.

A monitor mögött ülve nem kell olvasnunk a gesztusokat

A kutatások megállapították, hogy a mindennapi kapcsolattartás szinte teljes mértékben a nonverbális kommunikáción alapul. Ha nem tudjuk olvasni ezeket a gesztusokat, nem értjük magát az üzenetet sem. Ezek mélyebbé teszik a beszélgetést, de egyszersmind kognitív és érzelmi erőfeszítést igényelnek. Ezért könnyebb egy monitor mögé rejtőzve kommunikálni, hiszen olyan képet közvetíthetünk magunkról, amilyet csak szeretnénk, és sokkal kevésbé fárasztó így a kommunikáció, hiszen nem kell olvasnunk a másik jelzéseit.