Miért nem tudunk nemet mondani?
Miért olyan nehéz nemet mondani? Megtagadni egy kérést, visszautasítani egy ajánlatot, vagy például otthon maradni ahelyett, hogy elmennénk egy összejövetelre annak ellenére, hogy valójában nincs kedvünk hozzá? A nemet sokan kockázatosnak érzik: attól félnek, a visszautasítás haragot vagy akár bosszút szül, így inkább igenlő választ adnak. Igaz, mindez valóban bekövetkezhet: egy ideális világban a nemleges választ mindenki tiszteletben tartaná, elfogadná, nem kérdőjelezné meg, és magyarázkodnunk sem kellene miatta.
Jogunk van arra, hogy tiszteletben tartsák nemleges válaszunkat
Egy egészséges kapcsolat feltétele, hogy a másik elfogadja, okunk van arra, hogy nemet mondunk, és nem firtatja azt, ha nem szeretnénk elárulni; illetve nem sértődik meg a visszautasítás miatt. Ha tiszteletben tartjuk a másik választását, éreztethetjük vele, hogy fontos a számunkra, és nem kényszerítenénk olyasmire, amit láthatóan nem szeretne megtenni.
Nem félhetünk folyamatosan a másik haragjától
Sokan azért nem merünk visszautasítani egy kérést, mert félünk attól, hogy a másik megharagszik. Pedig, ha kelletlenül tesszük meg, amit kért, mi magunk leszünk bosszúsak, így ráadásul a feladatot sem tudjuk megfelelően elvégezni. Vannak, akik attól tartanak, hogy aláássák a másikkal való kapcsolatukat, ha nemet mondanak neki. A kelletlen igen viszont saját igényeink megtagadását jelenti, amely ugyanúgy nem tesz jót a viszonynak. Olyan baráti vagy partnerkapcsolatra van szükségünk, ahol igenis merünk nemmel felelni, és vállalni önmagunkat.
A kompromisszum nem egyenlő az önfeladással
Természetesen vannak olyan szituációk, amikor jobban járunk, ha nem helyett igent mondunk, hiszen kompromisszumokra szükség van; de csak akkor, ha a kompromisszum egyben nem jelent önfeladást. Éreznünk kell, melyik helyzet áll fenn éppen, és aszerint döntenünk.
